A SZAKCSOPORT zenekar 1986-ban alakult Szegeden. A formáció egy összetartó baráti társaságból nőtte ki magát, tagjai több szegedi középiskola diákjai voltak. Tipikus középiskolás zenekarként indultak, de lelkesedésük hamar életre hívott egy lendületes, népszerű csapatot.
A kezdet azonban – finoman szólva – nem volt könnyű. A zenekar egy mindössze 3×3 méteres pincehelyiségben próbált, amelyen keresztül a fűtőcsövek is áthaladtak, így télen is stabil 35–40 fok uralkodott odalent. 80-as évek klímaberendezése? Természetesen nem volt. A próbák inkább hasonlítottak egy ipari szaunaszeánszra, mint zenélésre, de legalább hamar kiderült, ki bírja a legtovább a rock and rollt.
Az első koncertjük a Déri Miksa Gépipari Technikumban volt, ahová a zenekar több tagja is járt. A lelkesedés nagyobb volt, mint a technikai háttér: az akkori hangosítás már a koncert második számánál megadta magát, így az esemény gyorsan kudarcba fulladt. A közönség keveset hallott, a zenekar viszont sokat tanult – például azt, hogy a technika is tud lázadni.
Az első igazi klubkoncertre 1987-ben került sor, a Szegedi Városi Rock Klub elődjének számító KISZÖV Klubban. A fellépésnél nekik kellett kifizetniük a technikus és a technika bérleti díját is, ami akkor számukra nagy összeg volt: 1000 forint. A jegybevételből abban az időben senki nem kapott semmit.
A koncert hatalmas sikert aratott: több mint száz fizető vendég vett részt rajta, ami abban az időben kiemelkedőnek számított.
A közönség soraiban azonban nemcsak lelkes rajongók álltak. Itt-ott feltűntek az akkori „pártkatonák” is, akik igyekeztek beleolvadni a rockklub közegébe – több-kevesebb sikerrel. A beépülési kísérletet rendszerint egy vékonyka nyakkendő buktatta le, amely meglehetősen furcsán mutatott egy rockbuliban. Ők figyelték a dalszövegeket, jegyzeteltek, majd szorgalmas jelentéseket készítettek a szegedi zenekarokról – a közönség pedig pontosan tudta, kik ők, ami csak tovább növelte az est underground hangulatát.
A klub hamar felismerte, hogy ebben a zenekarban több van, mint egy szokásos középiskolai csapatban. Innentől már ők hívták a SZAKCSOPORTOT fellépni, a koncertekért pedig nem kértek pénzt – egyszerűen azért, mert minden buli telt házas volt, és a zenekar nagy bevételt jelentett a helynek.
A SZAKCSOPORT rövid idő alatt rendkívül aktív koncertzenekarrá vált: szinte az összes szegedi gimnáziumban, középiskolában és kollégiumban felléptek, és többször játszhattak a Szegedi Ifjúsági Házban is. Ezek a koncertek tovább erősítették a zenekar hírnevét, és stabil közönséget építettek számukra.
A zenekar működése alatt egy demófelvétel is készült – ami akkoriban komoly vállalkozásnak számított. A stúdiózás drága volt, így mindössze három számra futotta. A stúdiódíjat a tagok a szüleiktől kapott zsebpénzükből dobták össze, így minden felvett hang mögött ott volt egy el nem költött mozijegy, pár üveg sör, vagy épp egy meg nem valósult randi.
A zenekar története akkor zárult le, amikor a tagok befejezték középiskolai tanulmányaikat, és mind a hatan más irányba indultak tovább – egyetemre, főiskolára vagy dolgozni. Bár a zenekar ekkor feloszlott, az a barátság, amely a pinceszaunában, a technikai kudarcokon, a nyakkendős megfigyelők árnyékában és a zsebpénzből finanszírozott demófelvételek során formálódott, a mai napig megmaradt.