A hetvenes évek elején Móczán Péter (basszusgitár) és Király István (dob) még az Angyalok zenekarban játszottak együtt – innen indult el az az út, amely később Japánig, Hollandiáig és Nyugat-Berlinig vezetett. Bármerre sodorta is őket a zene, az East mindig megőrizte szegedi identitását és saját, nehezen besorolható hangját. Ez a következetes, mégis folyamatosan megújuló zenei út tette őket a magyar rocktörténet egyik legkülönlegesebb fejezetévé.

Az első korszak – keresés, improvizáció, jazz-rock (1975–1979)

1975-ben megalakul az EAST. A zenekarvezető és basszusgitáros Móczán Péter mellé Varga János (gitár), Király István (dob) és a frissen Amerikából hazatért Szakcsi Lakatos Béla (billentyűk) csatlakozik. Már a kezdetektől világos volt: ez a formáció nem a megszokott utakat járja. Instrumentális, improvizatív jazz-rockot játszottak, amelyre ugyanúgy hatott a Mahavishnu Orchestra vagy a Soft Machine, mint a korai Pink Floyd, Genesis vagy a King Crimson.

Bemutatkozó koncertjük 1975. november 15-én a szegedi KISZÖV Klubban szinte azonnal kultikus eseménnyé vált. A siker után sorra érkeztek a meghívások: egyetemek, főiskolák, klubok országszerte, valamint a budapesti Jazz Klub és a Várklub is rendszeres állomássá vált.

A következő években gyakoriak voltak a tagcserék, de ez inkább gazdagította, mint gyengítette a zenekart: a magyar jazzélet legkiválóbb muzsikusai fordultak meg az East körül. 1978-ban megszületik az Álmok című szvit, amely már előrevetítette a zenekar nagyívű gondolkodását.

1979-ben az East áttörést ér el a Rock Reflektor fesztiválon. A Hungaroton szerződést ajánl, megszületik az első kislemez (A valóság hangjai / Szirének), amely felkerül a slágerlistákra, és a zenekar először jelenik meg a televízió képernyőjén is.

A második korszak – dalok, lemezek, nemzetközi nyitás (1980–1986)

1980-ra összeáll az a felállás, amelyet sokan az East „klasszikus” korszakának tartanak. Az instrumentális világ mellé ének is érkezik Zareczky Miklós személyében, és megszületik a Játékok című lemez anyaga. A döntés nem kompromisszum volt, hanem tudatos lépés: az East a progresszív rock nagy elődeihez hasonlóan szélesebb közönséget szeretett volna megszólítani.

1981-ben ötlemezre szóló szerződést kötnek a Hungarotonnal, megjelenik a Játékok, majd annak angol nyelvű változata, a Blue Paradise. A lemez Japánban is napvilágot lát, a zenekar turnézik Ausztriában, Lengyelországban, és egyre gyakrabban lép fel külföldön.

Az East ekkor már nemcsak koncertzenekar: együttműködés kezdődik a Pécsi Balettel, nagyszabású színpadi produkciók születnek, miközben új albumok készülnek (Hűség, Rések a falon). Fellépnek Nyugat-Berlinben, hatalmas fesztiválokon, világszínvonalú technikával, angol nyelvű műsorral. 1983-ban Móczán Pétert az év legjobb basszusgitárosának választják.

A korszak közepén új irányok, új énekesek, balettzenék és hosszú turnék követik egymást – a Szovjetuniótól Lengyelországig. 1986-ban jelenik meg az 1986 című album, majd Yoko Ono meghívására a zenekar több tízezer ember előtt játszik a BNV-n.

A harmadik korszak – dalok egy korszakváltás idején (1987–1996)

1987-ben új lendületet hoz Pálvölgyi Géza visszatérése és Takáts Tamás érkezése. Megszületik A szerelem sivataga, amely már egy érettebb, dalcentrikus East-et mutat. Bár a Hungaroton nem adja ki a lemezt, külföldön komoly érdeklődést vált ki, és végül megjelenik.

1989-ben az East történetének egyik legfontosabb dala születik meg: East ’56. A rendszerváltozás emblematikus zenéje nemcsak itthon, hanem világszerte bejárja a televíziókat – BBC, ZDF, CNN –, miközben a zenekar aktívan részt vesz a politikai és társadalmi változásokhoz kapcsolódó eseményeken.

A Taking the Wheel album már Nyugat-Európában, Japánban és Dél-Koreában is megjelenik. Az East ekkorra nemcsak zenekar, hanem egy korszak hangja lett.

1994-ben a Polygram kiadóval kötnek szerződést, megjelenik a Radio Babel, majd szeptember 24-én a Budapest Sportcsarnokban egy nagyszabású koncerttel búcsúznak – régi és új tagokkal, vendégekkel, teljes életművet átívelő műsorral. Ez volt az East utolsó fellépése.

A történet végén még megjelenik a Két arc koncertalbum és film, lezárva egy csaknem húszéves pályát, amely Szegedről indult, és a magyar rocktörténet egyik legmaradandóbb örökségévé vált.